Portré a hitben: Jan Figel olyan ember benyomását kelti, aki nem siet, és nem is nyugtalanítja könnyen. Magában hordozza annak a csendes magabiztosságát, aki évtizedeket töltött összetett tárgyalások vezetésével, kényes keretek kialakításával, és csendesen, de határozottan kiállt azokért, akiknek a hangját elhallgattatták. Az Európai Unió vallás- vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáért felelős különmegbízottjaként Figel oszlopos tagja lett a nemzetközi vallási jogok gyakran vitatott és összetett területén. Munkája, amelyet nem a retorika, hanem a pragmatikus cselekvés jellemez, a világ legnagyobb igazságtalanságaival szemben az elvalapú, kitartó diplomácia erejének bizonyítéka.
A Szlovákiában született Figel egy olyan Európában nőtt fel, amely válaszút előtt állt, ahol a történelem, a vallás és a politika erői ütköztek, és a nagyobb egyéni szabadság iránti vágy csak éppenhogy csak előbukkant a szovjet iga árnyékából. Ebben a környezetben alakult ki benne korán az emberi jogok, különösen a vallásszabadság iránti érdeklődés, amely a későbbiekben is meghatározta szakmai életét. Miután a Pozsonyi Egyetemen jogi diplomát szerzett, Figel természetes módon fordult a politika és a diplomácia felé, mivel igazságérzete és az a hite, hogy mindenkinek joga van a lelkiismerete követéséhez, személyiségének központi eleme volt.
Az 1990-es évek végén Szlovákia évtizedekig tartó szovjet totalitárius uralom után lábalt ki, és Jan Figel bekapcsolódott a szlovák politikai rendszerbe, miközben az ország az újonnan kivívott függetlenség felé haladt. Politikai karrierjének korai szakaszát az a határozottsága jellemezte, hogy segítsen egy olyan társadalom felépítésében, amelyben a szólásszabadság és a vallásszabadság alapvető jogok, nem pedig kiváltságok vagy anomáliák. Figel számára a vallásszabadság mindig is túllépett a személyes hit szűk keretein; számára ez a szabad társadalom architektúrája volt, egy olyan nyilvános tér megteremtése, ahol mindenki kifejezheti magát az üldöztetéstől vagy a diszkriminációtól való félelem nélkül.
Jean Figel mély elkötelezettsége ezen eszmék iránt 2004-ben, Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásával az európai porondra repítette. Felemelkedése ugrásszerű volt, és hamarosan Szlovákia közlekedési, postai és távközlési miniszterévé nevezték ki. Az emberi jogok iránti elkötelezettsége azonban rendíthetetlen maradt, még egy olyan szerepkörben is, amely az infrastruktúrára való összpontosítást igényelte. Amikor lehetőség nyílt arra, hogy az európai színtéren a vallásszabadság szélesebb körű érvényesítéséért küzdjön, ismét a vallásszabadságról szóló globális vita középpontjába került.
2016-ban, miután Szlovákia miniszterelnök-helyetteseként és az európai diplomácia vezető alakjaként szolgált, Figelt kinevezték az Európai Unió vallás- vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáért felelős különmegbízottjává. Ebben a szerepében szószólóként és közvetítőként is szolgált, olyan kényes nemzetközi vizeken navigálva, ahol a vallásszabadságot tekintélyelvű rezsimek, radikális ideológiák és növekvő intolerancia fenyegeti.
Figel munkásságának középpontjában az a meggyőződés áll, hogy a vallásszabadság elválaszthatatlanul összefügg magának a demokráciának az egészségével. Azokban az országokban, ahol a vallási jogok veszélyben vannak, nemcsak a hit szenved, hanem az egész társadalmi szövet. Megfosztva a szabad hit lehetőségétől, a hitük nyílt gyakorlásának és kifejezésének terétől, az egyének megfosztva emberségük egy lényeges aspektusától. Ez a meggyőződés tette Figelt a kisebbségi vallási közösségek jogainak fáradhatatlan szószólójává, különösen azokban a régiókban, ahol ezek a közösségek a legkiszolgáltatottabbak.
Diplomáciához való hozzáállása egyedülálló. Míg mások kiabálnak vagy érzelmekre apellálnak, Figel módszere inkább egy közvetítő türelmes munkájához hasonlít. Mindig is a közös nevezőre törekvő ember volt, aki hidak építésére kereste a lehetőségeket a falak lebontása helyett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének termeiben, a vallásszabadság-szószólók konferenciáin vagy külföldi diplomatákkal folytatott találkozókon Figel hangja nyugodt, de határozott, összeszedett, de rendíthetetlen. Nem olyan politikus, aki a vitát uralni akarja, hanem inkább olyan valaki, aki megérti, hogy a legjobb eredményeket gyakran csendben, átgondolt tárgyalások és a közös értékek iránti elkötelezettség révén érik el.
Jan Figel egyik legkiemelkedőbb eredménye az EU különmegbízottjaként a Közel-Keleten üldözött vallási kisebbségek érdekképviselete volt. A régióban fokozódott az erőszak a vallási csoportok, különösen a keresztények, a jazidik és más kisebb szekták ellen, és szélsőséges ideológiák vertek gyökeret. Figel felhívta a nemzetközi közösség figyelmét ezekre a kérdésekre, és sürgette az európai vezetőket, hogy álljanak ki a vallási kisebbségek mellett. Ezzel nemcsak szószólójának, hanem a világ szenvedésének tolmácsolójának is bizonyult, a hatalmi szférába is beemelve azt, biztosítva, hogy azok, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak, ne maradjanak elfelejtve.
Figel befolyása azonban túlmutat a Közel-Keleten. Fáradhatatlanul dolgozott a vallásszabadság előmozdításán az Európai Unión belül is, biztosítva, hogy az uniós törvények és politikák tiszteletben tartsák az egyének jogát arra, hogy vallásukat diszkriminációtól való félelem nélkül gyakorolhassák. Az európai populizmus és nacionalizmus térnyerése egyre növekvő gyanakvás és intolerancia légköréhez vezetett, a vallási kisebbségek pedig egyre inkább marginalizálódnak. Figel munkája ezen a területen kulcsszerepet játszott ezen erők elleni küzdelemben, emlékeztetve az európai vezetőket arra, hogy a vallásszabadság nem elvont fogalom, hanem az EU értékeinek alapvető pillére.
Kulcsszerepet játszott a vallások közötti párbeszéd kialakításában és előmozdításában is, felismerve, hogy az igazi vallásszabadság nem korlátozódik a törvényes jogokra, hanem a kölcsönös tisztelet és megértés környezetét erősíti. Figel határozottan kiállt a különböző vallású emberek közötti kapcsolatok fejlesztése mellett, abban a hitben, hogy a párbeszéd és az együttműködés lehetővé teszi a közös nevező megtalálását még a legkülönbözőbb hiedelmek között is. Egy olyan világban, amelyet egyre inkább megosztott az ideológiai és vallási megosztottság, Figel munkássága emlékeztetőül szolgál arra, hogy a béke nem a nézeteltérések hiányából, hanem a párbeszédre és a megértésre való hajlandóságból születik azok ellenére.
Munkájának súlya ellenére Figel mélységesen alázatos figura marad. Viselkedése távol áll a diplomaták vagy politikai vezetők tipikus profiljától. Tettei mentesek mindenféle fellengzősségtől; inkább úgy tűnik, jobban érdekli erőfeszítései eredménye, mint azok láthatósága. Ismert figyelmes hallgatásáról, arról, hogy képes átlátni a kimondatlanon, és csendes kitartásáról az ellenállással szemben. Ez az alázat, párosulva az emberi jogok iránti rendíthetetlen elkötelezettségével, kivívta kollégái tiszteletét és csodálatát, még azokét is, akik más kérdésekben nem értenek egyet vele.
Önmagáról Jan Figel egyszer azt mondta: „Alázatos és gyenge ember vagyok Isten és felebarátaim szolgálatában.” Ez a kijelentés foglalja össze személyiségének lényegét: olyan ember, akinek mások iránti szolgálata nem az elismerés vagy a hatalom utáni vágyból fakad, hanem abból a mély és rendíthetetlen meggyőződésből, hogy fontos valami nála nagyobbat szolgálni. Ez az alázat formálta a vallásszabadsághoz való egész hozzáállását: sem hősnek, sem megmentőnek nem tekinti magát, hanem szolgának, aki csendben, felhajtás nélkül dolgozik az igazságosságért.
Figel számára a vallásszabadság nem elvont ideál, hanem a mindennapi élet kérdése. Egy olyan ügy, amelynek életét szentelte, amelyet csendes intenzitással követ, de ezt gyakran figyelmen kívül hagyják egy olyan világban, amely a látványosságot helyezi előtérbe a tartalommal szemben. Munkája nem a hírnévről vagy a hatalomról szól, hanem arról, hogy mindenki, mindenhol, a legmélyebb meggyőződése szerint élhessen – félelem, elnyomás vagy erőszak nélkül.
Figel ma is meg van győződve arról, hogy a vallásszabadság nemcsak az egyéni kiteljesedés, hanem a társadalom jövője szempontjából is elengedhetetlen. Munkássága továbbra is alakítja az európai vallásszabadság-politika körvonalait, miközben csendben a színfalak mögött támogatja azokat, akiknek a jogai veszélyben vannak.
Jan Figellel beszélgetni olyan, mint találkozni valakivel, akinek az értékei nem a pillanatnyi politikai szelektől, hanem a folyamatban lévő globális küzdelmek mélyebb megértésétől függenek. Diplomáciája elveken, nem pózoláson alapul; meggyőződésen, nem kényelemen. Egy zajjal teli világban Figel csendes elszántsága erőteljes emlékeztető arra, hogy az igazság, az igazságosság és a vallásszabadság keresése olyan út, amely türelmet, bátorságot és mindenekelőtt azt a rendíthetetlen meggyőződést igényli, hogy ezeket az értékeket meg lehet és meg is kell védeni.
Jan Figel munkássága végső soron nem a személyes sikerről vagy az elismerésről szól. Arról szól, hogy olyan világot teremtsen, ahol minden vallású, hátterű és meggyőződésű ember szabadon és méltóságban élhet. És ebben a csendes küldetésben tégláról téglára épít egy igazságosabb és békésebb világot a jövő generációi számára.
